Forrás: NAV
Kedvező szabályozást tartalmaz a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban Eb. tv.) azon belföldi magánszemélyek számára, akik egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezettek. Az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésének kötelezettsége azon biztosítási jogviszonnyal nem rendelkező belföldi magánszemélyeket terheli, akik egyéb jogcímen sem jogosultak egészségügyi szolgáltatásra.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Tbj.) 39. § (2) bekezdése határozza meg az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezettek körét. Az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére azon belföldi személy köteles, aki nem szerepel a Tbj. 5. §-ban meghatározott biztosítottak között és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-v) pontja, valamint a 13. § szerint sem jogosult.
Az Eb. tv. 29. § (9) bekezdése tartalmaz egy úgynevezett 45 napos szabályt, amely kitolja az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettség kezdő időpontját. A fizetési kötelezettséget nem a biztosítási jogviszony vagy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsági feltétel megszűnésének időpontjától írja elő, hanem az azt követő 45. nap leteltét követően feltéve, hogy a biztosítási jogviszony vagy a jogosultsági feltétel legalább 45 napig fennállt.
Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a biztosítási jogviszonynak, illetve a Tbj. 16. § (1) bekezdésének a)-o) pontja, valamint s) pontja szerinti jogosultsági feltételnek a megszűnését követően
a) 45 napig marad fenn, amennyiben a jogosultsági feltétel a megszűnést megelőzően megszakítás nélkül legalább 45 napig fennállt,
b) amennyiben a jogosultsági feltétel fennállásának az időtartama 45 napnál rövidebb volt, akkor ezen időtartammal hosszabbodik meg,
c) 45 napig marad fenn, ha a jogosultsági feltétel megszűnését megelőzően fennállt korábbi jogosultsági feltétel 45 napnál hosszabb ideig állt fenn és az utolsóként megszűnt jogosultsági feltétel nem állt fenn 45 napig, de a két jogosultsági feltétel fennállása között 30 napnál kevesebb nap telt el.
Néhány gyakoribb eset, amikor a biztosítási jogviszony megszűnése esetén érvényesíthető a 45 napos szabály:
– munkaviszony, álláskeresési támogatás folyósításának
– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó tevékenységének, valamint a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó társas vállalkozói jogviszonyának
– megbízási szerződés alapján létrejött biztosítási jogviszonynak
– biztosított mezőgazdasági őstermelő őstermelői tevékenységének
megszűnését követően.
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megszűnését követően alkalmazható a 45 napos szabály, például:
– a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a baleseti táppénz, a baleseti járadék
– a saját jogú nyugdíj, hozzátartozói nyugellátás, rehabilitációs járadék
folyósításának megszűnését követően
– a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó alapfokú, középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytatók diákigazolványra való jogosultságának
megszűnését követően.
A tanulók diákigazolványa október 31-ig, a hallgatóké – a hallgatói jogviszony I. félévben történő megszűnése esetén – október 31-ig, vagy – a hallgatói jogviszony II. félévben való megszűnése esetén – március 31-ig érvényes.
Fontos megemlíteni, hogy biztosítási jogviszony szünetelése (például az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése) esetén azonban nem érvényesíthető a 45 napos szabály, már a biztosítási jogviszony szünetelésének megkezdése napjától meg kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot, amennyiben a magánszemély egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem válik jogosulttá.
Forrás: NAV
